Miért mondom azt, hogy egy más minőségű életre van szükségünk? Miért mondod azt, hogy egy más minőségű életre van szükség? Miért jelented ezt így ki? Miért fontos szerinted? Az a baj, hogy erre nagyon egyszerűen tudok válaszolni, miért, ahogy élünk, az jó. Ha igen, akkor minek kérdezted meg az elsőt?

Ha nem… Azért kérdeztem meg, mert az érdekel, hogy te miért gondolod azt, hogy másképp kéne élni? De miért az érdekel, hogy én miért gondolom? Mert erről beszélsz. Jó, rendben. Ugyanaz a válaszom. Miért szerinted, ahogy élünk, az jó? Bizonyos részei jók. Hát akkor éld tovább, ugyanígy. Van, ami jó benne, de van, ami nem.

Jó, hát akkor mit tudsz csinálni azzal, ami nem jó? Keresek rá megoldást. Megpróbálom megváltoztatni. Milyenné? Olyanná, ami nekem tetszik? Ami neked tetszik, így van. Mi a garancia, hogy ha olyanná változtatod, amilyennél neked tetszik, az majd tetszeli fog a környezetednek is? Erre nincs garancia.

Következésképp bármilyennél fogod változtatni azt, ami nem tetszik, az újabb nem tetszés fog létrehozni. Igen, valószínűleg. Na, hát így élsz. Tehát így él az az ember, aki azt mondja, hogy hát bizonyos dolog jó, bizonyos dolog nem jó. Hát jó, hát akkor ami nem jó, akkor változtass meg. Oké, megváltoztatom. Oké, milyené fogod megváltoztatni?

Két variáció van. Vagy az fogja válaszolni, hogy olyanná, amit gondolok, ami számomra jó és elfogadható, vagy olyanná, mint amit az általam tisztelt ember, úgy a tekintélyelvűség, az általam tekintélynek vélt ember helyesnek vél. Igaz? Jó, ez jó nagy csapda. Mind a kettő csapda. Igen, de ez a második, ez még nagyobb.

Ez még nagyobb csapda, igen, mert ott ugye kettős torzulás lesz. Az egyiknél ugyanúgy fennáll annak lehetőség, amit az előbb mondtam, hogy bármivé változtatod azt, ami van, ami nem tetszik, egyáltalán nincs garancia arra, hogy a környezeted úgy fog rá reagálni, hogy… Az továbbra is pozitív legyen, és jó legyen.

Sőt, biztos, hogy nem úgy fog reagálni, hiszen amikor meg akarsz változtatni valamit, ezt nem magadba fogod megváltoztatni, hanem abban az élethelyzetben, ami nem tetszik. Tehát valószínűleg a környezetedben akarsz valamit megváltoztatni, nem? Hát a legtöbbesebben nem magunkon akarunk mi változtatni, hanem a környezetünk.

Épp ezért mondom, hogy ez biztos, hogy nem fog tetszeni a környezetben. Persze. Meg arról ne is beszéljünk, hogy a környezet is ugyanúgy gondolkodik, ahogy te. Vadis? Neki is vannak olyan dolgok, ami nem tetszik, és vannak olyan dolgok, amik tetszenek, és lehet, hogy neki pont azt tetszik, ami neked nem tetszik.

Tehát rettenetesen sok katyvasz lesz. És hogyha érted, ezt elkezdett te változtatgatni, mondjuk te megváltoztatod a B-t, mert nem tetszik C-V, de mondjuk a A partnerednek a B tetszik, és abból te csinálsz egy C-t, és akkor nézz rád, hogy most azt miért változtattad meg, hiszen az jó volt. Ő megjön, és a C-t akarja megváltoztatni B-v, miközben végre neked a C tetszik.

Nem, a C-t mondjuk vissza akarja változtatni B-v, és akkor elkezdődik a konfliktus, elkezdődik a harc. Tehát érted? Mi garancia van arra? Semmi. Semmilyen garancia nincs arra, hogy amit neked nem tetszik, ha majd azt te megváltoztatod olyanna, amilyen te szeretnéd, akkor majd nyugodt lesz az életed, nem? Az életed nem lesz nyugodt, sőt, csak konfliktus konfliktusra fogsz majd halmozni.

Na most, ha így akarsz élni, nosza rajta, éljél, aztán ennyi. Második verzió. Elmégy egy számoda tekintét jelentő emberhez, veszel egy tekintét jelentő könyvet, egy tekintét jelentő tanfolyam, stb. módszer, egyéb dolog. Ott meg mi lesz? Ott majd a tanfolyamvezetője, a gurú, a pszichológus, a természetgyógyász, a mit tudom én kicsoda, fogja majd elmondani, hogy elméletileg hogyan helyes élni, de ezt úgy mondja el a legtöbb esetben, hogy ráadásul ő is összeollózta valamiből, mert ezt csinálja, kontroll C, kontroll V, ugye?

Másodunk és beillesztünk. Amit te lefordítasz, mondd, a saját nyelvezetedre, átalakítod, és hogyha elfogadható számodra, akkor elkezded úgy megváltoztatni, úgymond a magánéletedet, ahogy te azt ott hallottad. Ez azért okoz kétszeres torzítást, mert háromszoros torzítást is. És egyrészt ugye… Valaki után kullogsz, mindenféle vizsgálat nélkül, hogy amit mond, az micsoda, és egyébként is mit jelent, stb.

stb. Egyszerűen csak elhiszed, tehát a hited működik. Elhiszed, amit mond, olyan leszel, mint egy utánfutó. Kettes torzítás, lefordítod azt, amit ő mondott, tehát már átalakítod olyanná, ami neked tetszik. Hármas torzítás, be akarod tuszkolni az életedbe ezt a dolgot. Nem hiszem, hogy nem. Hogy ebből nem lesz ismét számtalan konfliktus.

Hihetetlen mennyiségű konfliktus szabadítunk ismét rá az életünkre. Na most. Most akkor mi van? A válaszom az, így akarsz élni? Nos, arra ugyanazt tudom mondani. Így akarsz élni? Hát akkor élj így. Ha ezt most megértetted, vagy megérti valaki, akivel én beszélek, akkor ismét feltesszük a jó kérdést. Miért, amíg van, az jó?

Biztosan nem. De hogyha ez nem jó, akkor miért csináljuk? Azaz, miért nem akarunk másként élni?

Lusták vagyunk. Lehet. Vagy kényelmesek, vagy kondicionáltak, vagy számtalan magyarázat van. De próbáljunk meg magyarázat nélkül erre a kérdésre megtalálni a választ. Miért nem változtatunk, ha látjuk, hogy hogyan élünk? Jó kérdés. Jó kérdés, jó élet. De tényleg, miért nem változtatunk? Miért nem változtatunk, ha látjuk, hogy hogyan élünk?

Ez egy csapda. De tényleg, mert rengeteg nyomorúságos élet van. Nem, az élet nyomorúságossá vált. Lehet itt felmentés gyártani azonnal. Jaj, nem, az én életem nem, én jó életem nem. Mindegy, nem erre gondoltam, de akár belenézel a hírekbe. Tehát rettenet. Hát nézzük meg, hogy mit teremtettünk magunk köré. Azért kérdezem, hogy akkor…

Rettenetet. Oké, akkor miért nem? Miért nem változtatunk? Nem most. Miért nem változtatunk már ezer éve? Átmentünk háborúkon, katasztrófákon, Valahogy megrázupunkat, és ugyanazon az úton megyünk tovább. Előbb-utóbb ugyanazok a sémák fognak aktiválódni. Békétlenség lesz a végén. Ugyanúgy nyomor van az utcákon, ugyanúgy, mint a nagyipari forradalom.

Miért nem változtatunk, ha látjuk, hogy hogyan élünk?

Tehát én most nem a mai napra, nem a te életedre gondolok, nem a mindenkinek az életére. Nem mindenkinek az életére, igaz? Igen, összességében ilyen forradalom, olyan forradalom, szabadságharc, nagy francia forradalom, ugyanaz, hogy jutottunk. Egy dolog viszont változott, azt nem szabad tagadnunk. A technika. Az változik.

Azt fejlesztjük. Ugye? Tehát érted? Nagyon érdekes, nem? A technikát nyomjuk, fejlesztjük, hihetetlen tempóba haladunk. Mert haszon van belőle. Na, akkor azért nem változunk, mert nincs hasznunk. Lehet. Tehát lelkileg azért nem változtatunk az életünkön, ezért nem akarunk más minőségben élni, mert nincs hasznunk.

Vagy nem látjuk. Mit? Hogy mi lenne belőle a haszon. Hogyan tudnád azt látni? Nem tudom, ez jutott eszembe. Jó. Egyébként azért rafinált ez a kérdés, hogy ha látjuk, hogy hogyan élünk, akkor miért nem változtatunk? Ha megengeded, elmondom a választ. Meg köszönöm, mert… Nagyon egyszerű egyébként a válasz, és ez a legrosszabb benne.

Jaj. Mert ez az egyszerű válasz egy lavinát képes elindítani, és úgymond egy küszöbeli állítja az embert. Az elé a küszöbelé, hogy akkor most vagy elindul, vagy nem indul. Érted? Ha ennyire egyszerű, miért nem tudjuk amúgy? Tudjuk? Csak nem akarjuk tudni? Hát ezt én nem tudom megmondani, hogy tudjuk-e vagy sem.

Igazából véve én se tudtam sokáig, úgyhogy lehet, hogy nem tudjuk, vagy nem akarunk róla tudomást, inkább nem tudod mit, nem akarunk róla tudomást venni. Ezt jobban elhiszem. Illetve reálisabbnak tartom. Tehát miért nem akarunk változtatni, miközben vannak Látjuk, hogy hogyan élünk. Azért rafinált az a kérdés, mert azért nem akarunk változtatni, mert nem látjuk, hogy hogyan élünk.

Csak ez egy szlogenné vált, hogy ó, én látom, hogy hogyan élek. Nem, nem látod, hogy hogyan élsz.

Ez egy nagyon jó hír, ugyanis a jó hír az az, hogy az ember képes Változtatni. Csak látnia kell azt, ahogyan él. Akkor ez a másként élni. Így van, igen. Lehet másként élni? Igen. Megteheted. Csak hát az előtt nem állt, hogyha… Előtte látod, hogy hogyan élsz. Mert ha nem látod, akkor nem fogsz változtatni.

Viszont az ember természete, mondjuk az, hogy az agyunk, az elménk, úgy vagyunk… Összeszerelve, és most nem azzal kell foglalkozni, hogy mi által evolúció, vagy Isten, vagy egyéb dolog, ezt hagyjuk, nem lényeg. Van egy képességünk, az említett haszonelvűségre épül, van egy képességünk, hogyha tényszerűen látjuk azt, ami történik, akkor természetesen cselekszünk úgy, hogy az helyes lesz.

Na ezt még egyszer. Öhm… Az emberi elme mindig képes a helyes válaszokra. A környezet által létrejött kihívásra helyesen válaszolni. Ez az alaptermészetünk. Ebbe kapaszkodhatunk, másban nem tudunk kapaszkodni. Mondok egy egyszerű példát. Ha élőben látsz egy, tehát nem filmen, hanem élőben látsz egy erőszakos dolgot, Akkor automatikusan olyan érzetek jelennek meg benned, tehát van egy nagy darab valaki, aki bánt valakit, az emberbe automatikusan beindulsz, hogy segíteni akar.

Ez például ez a segítés ösztöns vágya. Csak ahhoz pontosan azt kell látnunk, ami történik. Addig viszont, amíg nem látjuk azt, ami történik, amíg nem tényszerűen Látjuk, hanem a tényeket lefordítjuk olyanná, amilyennél a rendszerünk le akar jébb fordítani, akkor se se tudunk helyes választ adni. Mondok egy másik egyszerű példát.

Számtalan olyan párkapcsolati problémával találkoztam, hogy még ugye, hogy egy kapcsolatban valamilyen formában erőszak van. Vagy verbálisan, vagy pedig fizikailag. És az Miközben tudja az a fél, akit bántanak, hogy igazából nincs más megoldás, csak szét kell menni. És számtalan esetben ez nem történik meg, pedig tudja.

És azt vettem észre, hogy ennek egyetlen egy oka van, hogy nem döbbent még rá arra, hogy őt tényleg bántják, hanem egyszerűen átmagyarázza. Mégiscsak szeret, nem mindig bánt. Megértemlem, mert ezt és ezt csináltam. Igaza van. Aztán jönnek a szülők, apám és anyámat, hiszen akkor ez az én sorsom is ezzel most, vagy nem tudom, vagy karmára fogjuk, vagy nem tudom, össze-vissza.

De az erőszakot nem erőszaknak látja. Ha az erőszakot erőszaknak látja, minden ember befejezi azt a kapcsolatot abban a pillanatban. Tehát akkor a kulcs az, hogy mindig tisztán lássuk, hogy mi van. Így van. Ha tisztán látjuk, átfordulunk. Miért nehéz ez, tisztán látni ezeket a dolgokat? Hiszen ha engem fizikailag bántalmaznak, Az nekem fájdalom, az nekem stressz, nem használom a trauma szót, de fizikailag trauma.

Fizikailag trauma, persze, azt más, persze, tudom. Mentálisan a traumát azért nem árt megkérdélezni. Mégis miért nehéz látnom, hogy ez erőszak? Miért nem akarom látni? Mert haszonelvűek vagyunk, és ezt nem is tudom, ezt úgy kerüljük, mint a tüzet. Pedig semmi baj nincs arra, hogy haszonelvűek vagyunk. Alapból lássik az emberről egy nagy súly, hogyha ezt így megérti, nem?

Hát haszonelvű vagy, az is tanáldjon meg. Ennek a haszonelvűségnek a következtében tudtál életben maradni az elmúlt egymillió év alatt. Csak most mondtam egy számot. Jó. Túl tudtál élni, mit tudom én, ilyen időjárási szélsőségektől kezdve bármit. Fent tudtál maradni egy olyan vad körülmények között is, ami ki tudja, hogy milyen körülmények lehettek az őskorban például, de a haszonelvűség az rettenetesen erős az emberben.

Igen, de valahogy fizikai szinten ezt elfogadjuk, mert ezek fizikai dolgok, amiket elmondtál, de lelki szinten nem akarjuk. Bocsánat, nem elfogadjuk, hanem természetesnek vesszük. Az más, igaz? De hát mentálisan a gondolkodásmódod nem különbözik a fizikai léttől. Hát most a gondolkodásmódodat a fizikai lét kövekeztében vált olyanná, amilyen.

Mhm. Ez egy, ha szabad ezt mondani, az ITS-ek az egyik legnagyobb, nem felfedezése, hanem nem tudom, mit mondjak erre, amire épül az egész szemlélet, amiről nem tudom, egyszerűen elfelejtkeztünk, vagy nem vettük még észre. Vagy nem tartottuk fontosnak. Vagy nem tartottuk fontosnak, vagy elmélyültünk van más lényegtelen dologba.

Tehát a gondolkodásmódunkat a fizikai világ formálta olyanná, amilyen ebbe beletartozik a dualitás elve, a minősítés, és sok minden más. A hierarhia, a sorrend, minden-minden-minden, rengeteg minden. Na most, ez a gondolkodásmód nem változott. Ha ez a gondolkodásmód megváltozna, vagy a gondolkodásmódunk alapjai megváltoznának, akkor nem tudnánk életben maradni.

Tehát valójában akkor ez teljesen természetes. Ez teljesen természetes, hogy így gondolkodunk. Na most ez a gondolkodásmód, nincs az, hogy most mentálisan van egy másfajta gondolkodásmódod, ilyen nincs. Ugyanúgy gondolkodunk arról is. Ugyanolyan a rendszer ugyanaz. Ugyanaz a rendszer fogja eldönteni a mentális dolgokban is az adott helyzetben a választ, Mint ami fizikai szinten is eldönti.

Nem, nincs vár, nincs különbség. Ugyanaz van, egy van. Sőt, mondok egy izgalmas dolgot, az egész emberiségnek ugyanez a gondolkodás módja. Ugyan erre az alapra fekszik. Érthető, így persze. Minden ember megkülönböztet, minden ember minősít, minden ember sorrendet állít fel az életében, és így tovább, és így tovább, és így tovább.

Mégis valamiért szégyennek tekintjük azt, hogy haszonelvőek vagyunk. Hogy mentek? Nem, igazad van. Hogy egyszerűen haszonelvűek vagyunk. Hát mit kell ezen szígyelni? Nem tudom, de mégis, ahogy így kimondod, fura érzés. Persze, mert mondjuk meggyalázunk elméletileg olyan szavakat, hogy jaj, szeretet. Igen, valószínűleg ez ilyen.

Együttérzés, meg stb. Mi van, hogyha nincs? Nem kell tőle félni. Nincs szeretet, nincs együttérzés, haszonelvűség van. Na, most mi van? Nincs lélek, haszonelvűség van. Hú, na ugye. Igaz? Igen, ezek így kimondva elég rosszul hangzanak. Persze. Tehát a gondolatszintjén, még egyszer hangsúlyozom, a gondolatszintjén haszonelvűség van.

Még mert ez bármivé lefordított, amit mondok, és Isten károlásnak vélet. A gondolatszintjén haszonelvűség van. Nem szereted gondolni, stb. A gondolatszintjén. Ami nem jelenti azt, hogy nincs szeretet, egyéb dolog. Meg szépség, meg érzékenység, meg stb. De nem biztos, hogy az a gondolatszintjén funkcionál. Mert a gondolatszintjén haszonelvűség van.

Tehát akkor azért félünk másként élni, mert nem akarjuk látni, hogy haszonelvűek vagyunk. A haszonelvűségünk… Tehát elképzelhető az, hogy a haszonelvűségünk eltakarja előlünk azt, ahogyan élünk. A haszonelvűségünk eltakarja jelenleg azt, a képességünket, hogy lássuk, hogy hogyan élünk. Ez így szépen meg van fogalmazva.

Ez így kerek. És szerintem teljesen érthető. Hát én értem. Meglátjuk, mások is értik el. Azt nem tudom, de… De innen kéne elindulni? Innen kéne elindulni. A nagy kérdés, hogy… Merre? Igen, meg hogy hogyan? Hát, ezt majd a továbbiakban megtudjuk. Várjál, mert azzal a gondolkodásmóddal kell ezt kitalálni.

Amelyik eltakarja. Amely eltakarja a haszonelvűségből. Tehát érted? Van egy gondolkodásmódom, ami a haszonelvűségből eltakarja azt a képességem, hogy lássam, hogy mi történik az életben, mit cselekszek, milyennek a kövekezménye, stb. Most ezt a haszonelvűség alapján működő gondolkodásmódot arra kéne rábírnom, Hogy szüntesse meg azt, amit haszonelvűségből csinál.

Ez egy paradox helyzet. Elméletileg az ITS szemlélet ezt meg tudja oldani, és gyakorlatilag is meg tudja oldani. Hát akkor innen indulunk.